Hosszú az út a férfivá válás útján. Manapság nagyon nehéz eldönteni, mikortól számít férfinak egy fiú, és mi az a tulajdonság, aminek birtokában már kiemelkedik a fiú kategóriából. Egyáltalán: érdemes még ezekről a kategóriákról beszélnünk?

Az önálló személyiség - értsd: felnőtt - egyik alapkritériuma lehet az, hogy önállóan él. Saját lakásban vagy albérletben, ő főz, mos, takarít maga után. Térben és időben is önállóan viselkedik.

A Species kutatás szerint ez korántsem jellemző határvonal a férfiaknál. A férfiak jelentős része a szüleivel él, még harmincéves korában is. Stabil párkapcsolata nincs, tehát nincs aki miatt külön kellene költöznie a szüleitől. A saját szobája ugyanúgy a saját területe, nem jelenti a "szülőkkel élés" azt, hogy minden reggel kakaóval ébreszti az anyukája. Számíthat a szüleire, továbbá gazdaságilag is megéri neki: egy háztartás, kevesebb költség. Ugyanakkor nem igaz az az elképzelés, hogy főleg a kevésbé tehetős fiúk élnek a szüleikkel huszonéves koruk után is, és csak azért nem költöznek el, mert nincs rá lehetőségük. Ezen férfiaknak - annak ellenére, hogy családjukkal élnek - van munkájuk.

Akkor talán az önálló munkavégzés az, ami megkülönbözteti a férfiakat a fiúktól?

Természetesen a "from learning to earning" meghatározó élethelyzet mindenkinél. Az oktatási rendszerből kikerülve többnyire minden férfi teljes munkaidős állásban kezd el dolgozni. Természetesen ez az időpont kitolódik, hiszen a piacon a legjobban kvalifikáltak érvényesülnek. A férfiak jó esetben 25 éves korukra kerülnek ki az egyetemekről, de többségük továbbra is képzi magát, sok esetben munka mellett. A magas munkanélküliség a fiatalok körében további komoly bizonytalanság-érzetet jelent a fiatal munkavállaló férfiaknak, ezért sokan késleltetik a munkábaállás idejét. 

A minták országoktól függően változnak. Ahol a családi kötelékek szorosak, a hagyományos családmodell még mindig működőképes és elterjedt, ott a férfiak nem ritkán még harmincéves korukban is a szüleiknél élnek - igaz, már a saját keresetükből. Más országokban - például az Egyesült Államokban - a függetlenség elsősorban anyagi és lakóhelyi függetlenséget jelent, ezért ott sok esetben már 25 éves kor előtt elköltöznek otthonról.

Természetesen embere is válogatja, nem csupán országa. Sok férfinak kényelmet jelent a szülői gondoskodás, az "eltartottság" érzése. Az önálló független élet kiadásokkal, de főleg személyes lemondásokkal jár, melyek a kényelmes életet alapjaiban forgatják fel. Gondoljunk csak arra, milyen nehéz önálló lakáshoz jutni, még szülői segítséggel is. Bár ezek a férfiak első ránézésre a szüleikkel élnek, és ritkán ugyan, de az is előfordul, hogy a szüleik pénzéből gazdálkodnak, második pillantásra már önálló, független férfi képét mutatják, akik ugyanúgy önálló hobbival, fogyasztási szokásokkal, igényekkel és célokkal rendelkeznek, mint anyagilag független társaik.