Egy laza sörözés régi barátokkal. Egy hegymászás vagy hegymászás-light: falmászás a helyi tornateremben. Nehezen megszervezett közös foci a haverokkal. Egy film, mozi, sorozat.

Mivel töltjük a szabadidőnket, ha a hétköznapok munkával, a hétvégéink pedig a családdal telnek?

Minél inkább közeledünk a harmincasok-negyvenesek korosztályához, annál kevésbé tudunk időt szakítani arra, amire frissen, egyetemről kikerülve még nem okozott problémát. Szerzünk egy állást, családot alapítunk, gyerekeink lesznek. Megvan a ház/kocsi/borospince trió. De mikor van az, amikor csak mi, férfiak vagyunk a középpontban?

A kimutatások szerint minél idősebb egy férfi, minél kevesebb szabadideje van, és minél nagyobb felelősség (család / munka) van a vállán, annál inkább szereti a csak magára szánható szabadidejét egyedül tölteni. Egy hétvégi focit nagyon nehéz ebben a korban megszervezni, hiszen minél többen vagyunk a csapatban, annál több helyen úszhat el az időpont a szokásos "most húzták ki a kisfiam fogát", "hétfőre le kell adnom egy prezentációt", "házassági évfordulónk / szülinapunk / névnapunk van", "családi nyaraláson vagyunk" vagy "céges csapatépítőnk van" indokokkal.

Szerencsés ember az, akinek egy jól bejáratott, fix időpontra mindig rendelkezésre álló baráti köre van, akikkel ki tud kapcsolódni. Ezért - kényszerűségből is - a fiatal férfiak főleg indivuális sportokat művelnek, melyekhez a társaság nem feltétel. Megint mások eleve társaságot sem keresnek, csupán felmásznak a netre, beraknak egy filmet, beüzelemelik az új házimozijukat. Felértékelődik az egyéni hobbik szerepe.

Az egyre kevesebb szabadidő arra késztet minket, hogy egyszerre informálódjunk, szórakozzunk és kikapcsoljunk: a média egyre összetettebb programjai között szörfölünk. Már nem elég a lazító esti sorozat megnézése, nem csupán szórakozni szeretnénk. Információs-koktélokat szürcsölünk, egyéni belátás szerint szemezgetve az összetevőkből. A felértékelődött, gazdag félórák korában számunkra nincs idő a semmittevésre.