Ugye ismerős? Mit vegyünk apunak? Mit vegyünk pasi párunknak? Úgy egyébként, mit vegyünk a férfinak karácsonyra?

Bár a mai modern férfi patriarchális elődeihez képest már régen több választási lehetőséget ad nekünk a szimpla ing / nyakkendő / mandzsettagomb mellett, mégis, a legkönnyebben talán úgy tudunk ajándékot vásárolni neki, ha személyiségtípusok szerint rendszerezzük az ajándékokat.

A négy alaptípust a Species-kutatás négy férfitípusa adja.

1) A családfenntartó.

Apu. Jövedelme a mércéje a család ajándékozási kedvének. Work hard. Apu, mivel sokat dolgozik, ezért ideje nagyobb részét a munkahelyén tölti, hobbija nincs, vagy maximum abból építkezik, hogy vásárol valamit (pl. exkluzív borokat / szivart / pizsamát gyűjt).

Apu munka közben szeret relaxálni, ezért ideális ajándék számára egy lábmasszírozó párna. Rengeteget dolgozik, ezért örömmel veszi, ha idén kicsit mélyebbre nyúlunk a zsebünkbe és egy minőségi kávégéppel lepjük meg.

Apu reggel mindig rohan, és ha anyu nem annyira szemfüles, hogy a kocsikulcsot, a pénztárcát mindig egy helyre, a kalaptartó melletti tükörasztalra teszi, akkor apu reggelente kénytelen eszeveszetten keresni a slusszkulcsot a Hondához. Ebben van a segítségére egy slusszkulcs-kereső.

 2) A modern irányító

A modern irányítónak több alfaja is létezhet ajándékozás szempontjából. A modern irányító elég időt szán magára, van hobbija, kreatívan és tartalmasan tölti szabadidejét, egyenlőségpárti.

Feljegyzéseit, munkával vagy magánélettel kapcsolatos tárolhatja egy ízléses és különleges noteszbe. Ha geekről van szó, tökéletes választás számára egy új iPhone, esetleg egy hordozható iMax 3D-s mozi, amin bejön a legújabb James Bond 3D-ben.

Ha szeret olvasni, tökéletes számára egy könyv, lehetőleg ne valami életvezetéssel kapcsolatos kiadvány, mert a modern irányító pontosan tudja, hogyan vezesse a saját életét, nem egy könyvből fogja megtudni a know-howt.

3) Az énközpontú

Avagy macsó. Létezik az önelégült buta macsó kivitele, illetve az extrémsportokat kedvelő "majd én megmutatom" típusú válfaj.

Az előbbi többnyire szerelmes saját magába, tehát tökéletes ajándéknak tűnik a számára egy nevével szignózott alsónemű, esetleg fürdőköpeny. Ugyanilyen tökéletes ajándék lehet egy sörcsap otthonra, közvetlenül a bárpult tetejére. Megmagyarázhatatlan módon vonzódnak az ilyen típusú srácok az olyan westerfilmekért is, melyekben a végső összecsapás előtt nem történik semmi, csak egymás bámulása negyven percig, közben valami olasz hegedőkvartett szólózik, esetleg harmonikás. Tökéletes ajándéknak tűnik bármelyik DVD Leone munkásságából.

Az extrémsportot macsó már nehezebb eset. Vehetünk neki pl. egy túlélőkönyvet, melyet a SAS egyik tagja adott ki. Ha még nem ugrott ejtőernyővel - ami kizárt - akkor befizethetjük egyre. De elvihetjük akár példaképével repkedni, de feltétlenül mellékeljünk az utalvány mellé egy nejlonzacskót is. Azok számára, akik szeretik kitenni otthonukba az "ide is eltekertem" típusú képeiket, szerezzünk be egy bicikliláncból készült képkeretet.

4) Az el nem kötelezett

Az el nem kötelezett a leghálásabb ajándékkapó mind közül, hiszen lényegében bármit vehetünk neki, úgyis bulinak fogja fel. Lényegében csak szabadideje van, még nem fertőzte meg a délutáni Disney-matiné által közvetített családidol képe, és elegendő ideje van, hogy szinte bármivel, de többnyire bulival foglalkozzon. Az első magától értetődő ajándék, ami eszünkbe juthat, az egy USB-re köthető dobszerkó, szinte bármelyik szingli pasi örömkönnyeket hullatna, ha egy ilyenje lenne. Ugyanígy kihagyhatatlan az otthoni minigolf is. El nem kötelezett metroszexuálisok számára kíváló ajándék tud lenni egy stressz-törlő készülék.

Bárkinek adjuk is, bárhogyan adjuk is, adjunk. Mert mi férfiak is szeretünk olyan ajándékot kapni, ami arról árulkodik, hogy ismernek minket és odafigyelnek ránk.

Lapozgatom a Species kötetet. A Discovery Channel kutatásából egyértelműen levonható az a következtetés, hogy a férfiak ma egészségesebben élnek. Vagy legalább is jobban tudják, milyen az egészséges élet. Különösen Nyugat- és Észak-Európában, tehát azokban a kultúrkörökben, ahol a férfiak a leginkább eltávolodtak hagyományos, A Család Ura szerepüktől.

Az egészségtudatos gondolkodásnak persze van egy hátulütője: nem képzelhető el betegségtudatos gondolkodás nélkül. Ez viszont azt jelenti, hogy a mai férfiak többet tudnak a betegségekről, a rájuk leselkedő veszélyekről, amelyek ma már nem merülnek ki a közelben lakó kardfogú tigrisben, aktuális tatárjárásban vagy várostromban. A hagyományos férfiszerep szerint betegnek lenni – gyengeség, tehát igazi férfi nem beteg. Ha mégis beteg, titkolja. Ha már titkolni sem tudja – bagatellizálja. Aztán a végén jól belehal.

A modern férfiszerep azért kicsit más. Ebbe belefér az a tudás, hogy a dohányzás és a féktelen italfogyasztás ártalmas, hogy a túlsúly következményekkel jár, és a szex veszélyes lehet. A modern szerepben élő férfiak tehát tudomással bírnak arról, hogy van májuk, szívük, tüdejük, prosztatájuk, s hogy ezen alkatrészeiket mi rombolja. Ha működési zavart észlelnek, orvoshoz fordulnak, életesélyeik javulnak. Bár ez sem ilyen egyértelmű.

Az egészség- és szépségágazat szereplői gyakran egymásnak ellentmondó bölcsességeket tesznek közzé. Egyik nap éltetik a kemény testedzést, másnap viszont arról számolnak be, hogy csak óvatosan. (2001-ben a kiváló író, Douglas Adams egy body gymben kapott végzetes szívrohamot.) Egyik nap az alkohol ártalmairól olvashatunk, másnap a resveratrol áldásos hatásairól, márpedig ennek az anyagnak jellegzetes lelőhelye a vörösbor. Nem könnyű férfinak lenni.

Ráadásul a modern férfiaknak le kell küzdeniük azt az érzést is, hogy önmagukkal foglalkozni – nőies dolog. Ennek pedig az a módja, hogy a korábban nőiesnek mondott magatartás-mintákat férfiruhába öltöztetik. Új közösségeket kell létrehozniuk, Korábban a srácok elmentek sörözni, lötyögni, most alakulóban vannak a body gym és a szauna köré szerveződő közösségek. Az áramvonalas fiatal férfiak egymás között megbeszélik, kinek sikerült leadnia néhány kilót, hogyan hozta rendbe őket a csontkovácsuk. Mindez pedig nem történik meg egyik napról a másikra, ugyanis a gyengébb nem képviselői – a férfiak – nem alkalmazkodnak olyan gyorsan a megváltozott körülményekhez, mint a nők. És arról még nem is beszéltünk, hogy az egészségtudatosság a tőle elválaszthatatlan betegségtudatossággal növeli a szorongást, erősítheti a pánikra való hajlamosságot.

De erről majd legközelebb. Nem tudom, Ti hogyan látjátok. Kíváncsi lennék rá. Mert férfinak lenni nem könnyű. Mondjuk nőnek sem…

A Species-kutatásból kiderül: a férfiak többsége szerint fontos, hogy kitűnjenek a társaságból, tudjanak valami olyat, amelyet senki más nem tud a környezetükben, valamit, amitől hasraesnek a haverok. Egyre több férfi választ szokatlan, néha veszélyes hobbit: hüllőket szaporítanak vagy extrém sportokat űznek. Sean és Josh, a Discovery Channel két viharvadásza tornádókat és hurrikánokat vizsgál. Persze ők nem kispályáznak: megerősített kisbuszukba pattannak, és szó szerint üldözőbe veszik a vihart. 

A tornádókergetés Magyarországon viszonylag veszélytelen sport, bár – kevesen tudják –  nálunk is vannak elvétve tornádók. Persze ezek amolyan mini-forgószelek, és nem kell attól félnünk, hogy felkapják Riskát a karám mellől. Európában a tornádók nagyjából tizedannyira gyakoriak mint az Egyesült Államokban, és sokkal kevésbé – vagy egyáltalán nem – pusztítóak. Európában Észtországban, az 1920-as években kutattak először tornádót, az eredményeket nyilvánosságra is hozták. Ennek ellenére egy átlagos európai nem találkozik “igazinak” nevezhető forgószelekkel. Amerikában a hasonló viharok némileg más format mutatnak, odaát fordul elő ugyanis a világ tornádóinak 80-90 százaléka. Persze ott sem lesz minden gyanús viharból pusztító forgószél.

Sean és Josh naponta ered tornádók nyomába hivatásszerűen keresve a veszélyt, amit bizony időnként meg is találnak. A páros nem egyszer szembesült azzal a gondolattal, hogy talán felesleges volt az asszonynak hétvégén öt inget vasalni. Sean 10 éve kerget viharokat, de nem csak a Discovery Channel Viharvadászok sorozatán dolgozik: egy IMAX filmet is forgat: a háromdimenziós mozi pontosan azt a hatást kelti majd a nézőben, amit ő a helyszínen átél. Josh 15 éve viharvadász. Szakmája szerint meteorológus, és meggyőződése, hogy az így begyűjtött adatok alapján jobban megérthetők és elkerülhetők lesznek a tornádók. A tudományos eredményeket különböző meteorológiai és természettudományos lapokban publikálják. 

Az írás hosszabban megjelent a Galaktika Magazinban is.

A Discovery Channel kutatásának egyik érdekes tanulsága, hogy azért a férfi szerepek között van olyan is, amely változatlan.

Szóval a férfiak megmaradtak vadásznak. Igaz, a vadászterület és a zsákmány is egy cseppet megváltozott. A vásárlás nem is olyan régen még jellegzetesen a gyűjtögetők, azaz a nők szerepéhez tartozott. Férfiember méltatlannak tartotta, hogy kezében kosárral, cekkerrel vonszolódjon standról-standra, üzletről-üzletre. Tévedés lenne azt hinni, hogy a férfiak a cekkerrel ugyanolyan meghitt barátságot kötöttek volna az elmúlt években, mint a számítógépükkel, mobiljukkal, navigátorukkal, de ha a vásárlás virtuális formáit tekintjük, ma már szinte nélkülözhetetlenek vagyunk. A postaládába gyömöszölt több kilónyi reklámanyag ugyanis – a korábbi feltevésekkel ellentétben – nem megy azonnal a kukába. A férfiak kaparintják meg, s ezek alapján készítenek gyors, praktikus és olcsó beszerzési terveket. És a férfiak azok, akik a világhálón való több órányi szörfözéssel meglelik a legjobbat, a legolcsóbbat, olykor a legszebbet. Ez utóbbi módszer nyilvánvaló előnye, hogy a rendelést magából a keresésre szolgáló eszközből is meg lehet ejteni.

Tehát ha a jövőben valaki fölteszi a kérdést, „Édesem, hol vetted ezt a gyönyörű libamájat?”, a kérdésre a választ egy férfihangnak kell megadnia – az URL megjelölésével. Első ránézésre ez úgy fest, mintha a gyűjtögetés csúszott volna át a férfiak kezébe, de a látszat ne tévesszen meg senkit. A férfiak ugyanis a „weben lőtt” cuccokat tényleg zsákmánynak tekintik, s a valamely internetes aukción jó áron megszerzett holmira éppolyan büszkék tudnak lenni, mint egy vadásztrófeára. Találunk, persze, hasonlóképp megtévesztő elmozdulásokat a nők oldalán is. Közismert tény, hogy az egykor a férfiakat illető döntések – pl. pénz befektetése, biztosítások megkötése, gépkocsi-vásárlás – jelentős hányada átcsusszant a nők döntési körébe.

Mielőtt könnyelmű kijelentéseket tennénk a nők elférfiasodásáról, gondoljuk csak végig, mi változott meg. Ötven esztendeje az európai kultúrkörben a férfiak jellegzetesen családfenntartó, klasszikus családfői szerepben mutatkoztak meg, és úgy gondolták, hogy a pénzügyek kezelése a családfenntartás körébe tartozik. Ennek a pozíciónak a gyengülésével együtt csendben belopakodott egy új gondolat éppen a pénzügyekbe: mi van akkor, ha ez nem a családfenntartás, hanem a család tagjaival való törődés, a róluk való közvetlen gondoskodás része?
 

Nem egyszerű. Azt javasolnám, férfitársak, hogy szombat délelőtt a piacon dumáljuk ezt ki alaposabban. Addig meg dobjátok fel ide a véleményeteket. Persze a hölgyek se fogják vissza magukat.
 

A férfiak szeretik azt gondolni, hogy a barátságaik sokkal tartósabbak, mint a nők esetében. A férfi természetesen pártfogóként és örök fegyvertásként védi barátját, míg a nők szinte azonnal képesek összeveszni a csoportba bekerült kiszemelt hím miatt. Persze ilyen a férfiak között elő sem fordulhat...

Család helyett barátok?

A századeleji modell szerint a férfi kiterjedt családi kötelékekre számíthatott, nem csupán a közvetlen családdal (apu-anyu), de a tágabb családi körrel is ápolta a kapcsolatot, sőt, támaszkodhatott is rájuk.

Jelenleg ez ritkán van így, így már-már szükségszerű, hogy a férfiak kieső közösségi rendszerüket - a családot - barátokkal pótolják. A barát mindig ott van, ha baj van, mindig segít, ha tud, mindig lehet vele időt tölteni. Egy ideig.

A barátság: luxus

Ahogy a férfiak "megállapodnak", családot alapítanak, egyre kevesebb idejük marad a barátaikra. Ezért minden együtt töltött idő felértékelődik, a barátok szerepével együtt. Ahogy a régi társak is megállapodnak, netalán fizikailag is komoly távolságra veti őket az élet, úgy egyre nehezebb összehozni egy minőségi baráti találkozót. A barátság luxuscikké válik.

A férfiklubba legtöbbször nincs belépő lányok számára: ez az a hely, ahol a férfiak teljes kontroll alatt tartják a helyzeteket (pár sör után kicsit kevésbé). Itt nincs befolyása a főnöknek, a feleségnek és a főbérlőnek.

Létezik férfi-nő barátság?

Azokban az országokban, ahol a nemi egyenlőség előrehaladott - például Svédországban -, nem csupán elképzelhető, hanem hétköznapi a férfi-nő barátság. A még mindig erősen patriarchális, konzervatív magyar társadalomban az általános vélekedés szerint a férfi-nő barátság nemlétező fogalom, és előbb-utóbb valamelyik fél már többet akar.

A férfi-nő barátság hatással van a férfiak érzelmeire is: azokban az országokban, ahol a férfiak döntő többségének van női barátja is, ott a férfiak sokkal nyíltabban mutatják ki érzelmeiket mások felé.

De ez már átvezet minket az "egyenlőség a párkapcsolatokban" témakörre, mely hazánkban meglepő módon kiemelkedő jelentőséggel bír. Mindenkiben rejlik egy Guy Ritchie.

Technikai függőség vagy nárcisztikus fogyasztás? Esetleg mindkettő? Praktikus életvitel, megkönnyített életstílus vagy státusszimbólum? A technikai kütyük gyártói továbbra is főleg a férfiakra céloznak, ők lévén az elsőszámú fogyasztók. A lakberendezési magazinok többsége a női olvasókra számíthat, azonban a számítástechnikai, hi-fi és technikai portálok látogatói többsége a férfiak közül kerül ki. Bár a Wired magazin minden évben kiválasztja a tíz legszexibb techőrült (közkedvelt nevén: geek) fiatalt, és a listára jócskán kerülnek lányok is, a geekek többsége mégiscsak férfi.

Ennek az elsőszámú oka, hogy a high-tech munkavégzés döntő többsége még mindig a férfiak reszortja - bár az arányok egyre inkább kiegyenlítődnek. A másik ok a férfiak individuális szórakozási szokásainak változása, amiről korábban már volt szó, és amiben komoly szerepet kapnak a technikai újítások nyújtotta szórakozási lehetőségek.

További lehetséges ok, hogy míg a nők ékszerekkel és ruhákkal fejezik ki ízlésüket, addig a férfiak között inkább elterjedt a technikai cuccokkal való reprezentálás. Egy új mp3-lejátszó, egy flashdrive, esetleg egy új laptop a modern fiatal férfi ékszere. Státusszimbólum, jelzi: a férfinak van rá pénze, és van ízlése is, pontosan tisztában van a technikai újdonságok nyújtotta lehetőségekkel, a legújabb digitális trendekkel, és nem csupán funkcionális okok miatt vásárol technikai "játékszereket". Ez különösen jellemző az olyan országokra, ahol a technológiai fejlődés és a technikai újítások még nem annyira képezik a teljes társadalomban a gondolkodásmód részét: egészen mást jelent Oroszországban techőrültnek lenni, mint Londonban vagy Tokióban.

A technikai újítások preferálásának oka a vásárlásra, szórakozásra fordítható szűkebb időkorlát is. A férfi által használt kütyű munkaeszköz, szórakoztató árucikk és a jólét szimbóluma is egyben: elég egyszer időt fordítani kiválasztására és megvételére.

Nem mindegy azonban, hogy az ember szolgálja a gépet, vagy fordítva. Számos férfi számolt be arról a Species kutatás során, hogy sokszor legszívesebben megszabadulna a mobiljától, és sokszor érzi úgy, hogy a technika rabszolgája és kiszolgáltatott használója. Ez már csak azért is igaz lehet, mivel az újabb generációk az egyre bonyolultabb technika mindennapos felhasználóiként nőnek fel, nem feltétlenül értik az életüket meghatározó gépek működését. Ha egy gép meghibásodik, a felhasználó élete szinte leáll, a javításhoz szakemberek segítségére szorul. Nem véletlen, hogy egyesek fellázadnak a techfüggőség ellen és mobilmentes, netmentes, vagy akár Google-mentes napokkal kúrálják magukat.

Apáink életét maguk helyett inkább mások írták. A mai fiatal férfiak sokkal nagyobb befolyással bírnak a saját életükre, nincsenek olyan kényszerhelyzetekben, mint szüleik voltak.

A játék joga

A növekvő individualizáció hatására a férfiak többsége a saját élettörténetét írja. Sokan úgy gondolják, hogy az életben nagyon komoly időt kell szánni a Játékra. Ahogy egy fiatal lány önvallomásában áll: "Nekünk lányoknak sosem lesz ciki hatalmas habcsók-rózsaszín pandamacit hazavinni a boltból, ettől csak cukivá válunk, nekünk megadatott a jog, hogy örökké megmaradjuk kislánynak."

Ez a "jog" már nem csupán a lányokat illeti meg. A férfiaknak nem kell várni az első fiúgyermekük megszületéséig, hogy együtt építhessék fel az újonnan vásárolt modellvasutat.

Kapcsolj ki mindent!

A család, a munka rengeteg felelősséggel jár, nem enged igazi kikapcsolódást a fiatal férfiak számára. Ezért nőtt meg az igény a minden kötöttségektől mentes, a felelősséget egy időre elfeledtető szórakozásra.

Mivel a legtöbb fiatal férfi elfoglalt a munkája és családja miatt, a közösségi szabadidős tevékenység pedig komoly akadályokba tud ütközni - ahogy azt már régebben is megírtuk -, a kor talán legdinamikusabban fejlődő iparága, a szórakoztató elektronika, szűkebben: a számítógépes illetve videojátékok egyre több fiatal férfit hódítanak meg.

Sokkal egyszerűbb a haverokat áthívni egy közös Xboxozásra, mint mondjuk egy intenzív kocsmalátogatással egybekötött spanyol nyaralást összeszervezni. És egy férfi számára sosem jelent gondot a képernyő sörtől hangos bámulása, miközben a virtuális világban éppen a hercegnőt szabadítják ki a sárkány karmai közül.

Férfiember büszke a szaktudására. A Discovery Channel kutatásának egyik fontos tanulsága, hogy a fiatal férfiak meg különösen. Tehát ne gondolja senki, hogy az X és az Y nemzedék felcseperedett tagjai a tudás alapú társadalomban ne becsülnék a tudást. Az viszont már sajátos jelenség, hogy ezek a fiatalemberek nem feltétlenül azt a tudást tartják nagyra, amely a megélhetésükhöz, a munkájukhoz szükséges.

Szóval, ha sikeres bróker, informatikus, fotográfus, séf stb. vagy, nem ezzel a tudással fogsz kérkedni. Illetve, ha sikeres brókerként működsz, azzal büszkélkedsz, hogy mesterszintű kávékóstoló vagy, ha zseniális séfként ismernek, azzal villogsz, hogy nagyszerűen fotózol, elismert informatikusként pedig finoman megjegyzed, hogy hétvégeken DJ Fatalerror néven mixelsz.

Látszólag nincs ebben semmi új vagy meglepő, hiszen férfiember mindig is büszke volt/van/lesz a hobbijára. A leheletnyi különbség abban van, hogy az egykor hobbinak – súlyosabb esetben szenvedélynek – nevezett elfoglaltság manapság erősebb identitást ad a férfiaknak, mint a hivatásuk. Sokféle magyarázat lehetséges. Az egyik mindjárt az, hogy az a bizonyos pénzkereső állás vagy elfoglaltság meglehetősen változékony, a másodlagos „szaktudás” viszont állandó, és az ember attól még remek borbarát, modellező vagy műértő maradhat, hogy a munkája változik. De nyilvánvalóan benne van az is, hogy a férfiak egyre inkább ennek a másodlagos szaktudásnak a segítségével különböztetik meg magukat a nőktől. A munkában és a családban kiegyenlítődő nemi szerepek következtében ugyanis a férfiak egyre kevésbé képesek a hagyományos értékekre alapozni azonosságtudatukat. Így aztán lőfegyver- vagy tourbillon-szakértőként, amatőr baristaként vagy katana-kovácsként visszanyerhetsz valamit. Ráadásul ezzel jól beilleszkedsz abba, a média által is hatékonyan épített világba, ahol senki nem azt csinálja, amihez igazán ért. Mert – ismerjük be – ez nem túlságosan érdekes. Mi a hír abban, ha a nyomozó nyomoz, a burkoló burkol, az író ír?

Az elbulvárosodás egyenes következménye, hogy amikor az újságíró felhívja a jeles tudóst, nem feltétlenül arra kíváncsi, mi a bánat van azokkal az egyébként is igen aprócska génekkel vagy a kelleténél nagyobb galaxisokkal. Szóval még egy Nobel-díjasnak sem árt, ha ilyenkor – csak úgy odavetve – megjegyzi, hogy szabadidejében kemencét épít, és övé Közép-Európa legnagyobb necuke-gyűjteménye.

Nem tudom, ti hogyan gondoljátok. Kíváncsi vagyok a véleményetekre. Még akkor, is, ha nincs egy árva necukétek sem.

Hosszú az út a férfivá válás útján. Manapság nagyon nehéz eldönteni, mikortól számít férfinak egy fiú, és mi az a tulajdonság, aminek birtokában már kiemelkedik a fiú kategóriából. Egyáltalán: érdemes még ezekről a kategóriákról beszélnünk?

Az önálló személyiség - értsd: felnőtt - egyik alapkritériuma lehet az, hogy önállóan él. Saját lakásban vagy albérletben, ő főz, mos, takarít maga után. Térben és időben is önállóan viselkedik.

A Species kutatás szerint ez korántsem jellemző határvonal a férfiaknál. A férfiak jelentős része a szüleivel él, még harmincéves korában is. Stabil párkapcsolata nincs, tehát nincs aki miatt külön kellene költöznie a szüleitől. A saját szobája ugyanúgy a saját területe, nem jelenti a "szülőkkel élés" azt, hogy minden reggel kakaóval ébreszti az anyukája. Számíthat a szüleire, továbbá gazdaságilag is megéri neki: egy háztartás, kevesebb költség. Ugyanakkor nem igaz az az elképzelés, hogy főleg a kevésbé tehetős fiúk élnek a szüleikkel huszonéves koruk után is, és csak azért nem költöznek el, mert nincs rá lehetőségük. Ezen férfiaknak - annak ellenére, hogy családjukkal élnek - van munkájuk.

Akkor talán az önálló munkavégzés az, ami megkülönbözteti a férfiakat a fiúktól?

Természetesen a "from learning to earning" meghatározó élethelyzet mindenkinél. Az oktatási rendszerből kikerülve többnyire minden férfi teljes munkaidős állásban kezd el dolgozni. Természetesen ez az időpont kitolódik, hiszen a piacon a legjobban kvalifikáltak érvényesülnek. A férfiak jó esetben 25 éves korukra kerülnek ki az egyetemekről, de többségük továbbra is képzi magát, sok esetben munka mellett. A magas munkanélküliség a fiatalok körében további komoly bizonytalanság-érzetet jelent a fiatal munkavállaló férfiaknak, ezért sokan késleltetik a munkábaállás idejét. 

A minták országoktól függően változnak. Ahol a családi kötelékek szorosak, a hagyományos családmodell még mindig működőképes és elterjedt, ott a férfiak nem ritkán még harmincéves korukban is a szüleiknél élnek - igaz, már a saját keresetükből. Más országokban - például az Egyesült Államokban - a függetlenség elsősorban anyagi és lakóhelyi függetlenséget jelent, ezért ott sok esetben már 25 éves kor előtt elköltöznek otthonról.

Természetesen embere is válogatja, nem csupán országa. Sok férfinak kényelmet jelent a szülői gondoskodás, az "eltartottság" érzése. Az önálló független élet kiadásokkal, de főleg személyes lemondásokkal jár, melyek a kényelmes életet alapjaiban forgatják fel. Gondoljunk csak arra, milyen nehéz önálló lakáshoz jutni, még szülői segítséggel is. Bár ezek a férfiak első ránézésre a szüleikkel élnek, és ritkán ugyan, de az is előfordul, hogy a szüleik pénzéből gazdálkodnak, második pillantásra már önálló, független férfi képét mutatják, akik ugyanúgy önálló hobbival, fogyasztási szokásokkal, igényekkel és célokkal rendelkeznek, mint anyagilag független társaik.

Egy laza sörözés régi barátokkal. Egy hegymászás vagy hegymászás-light: falmászás a helyi tornateremben. Nehezen megszervezett közös foci a haverokkal. Egy film, mozi, sorozat.

Mivel töltjük a szabadidőnket, ha a hétköznapok munkával, a hétvégéink pedig a családdal telnek?

Minél inkább közeledünk a harmincasok-negyvenesek korosztályához, annál kevésbé tudunk időt szakítani arra, amire frissen, egyetemről kikerülve még nem okozott problémát. Szerzünk egy állást, családot alapítunk, gyerekeink lesznek. Megvan a ház/kocsi/borospince trió. De mikor van az, amikor csak mi, férfiak vagyunk a középpontban?

A kimutatások szerint minél idősebb egy férfi, minél kevesebb szabadideje van, és minél nagyobb felelősség (család / munka) van a vállán, annál inkább szereti a csak magára szánható szabadidejét egyedül tölteni. Egy hétvégi focit nagyon nehéz ebben a korban megszervezni, hiszen minél többen vagyunk a csapatban, annál több helyen úszhat el az időpont a szokásos "most húzták ki a kisfiam fogát", "hétfőre le kell adnom egy prezentációt", "házassági évfordulónk / szülinapunk / névnapunk van", "családi nyaraláson vagyunk" vagy "céges csapatépítőnk van" indokokkal.

Szerencsés ember az, akinek egy jól bejáratott, fix időpontra mindig rendelkezésre álló baráti köre van, akikkel ki tud kapcsolódni. Ezért - kényszerűségből is - a fiatal férfiak főleg indivuális sportokat művelnek, melyekhez a társaság nem feltétel. Megint mások eleve társaságot sem keresnek, csupán felmásznak a netre, beraknak egy filmet, beüzelemelik az új házimozijukat. Felértékelődik az egyéni hobbik szerepe.

Az egyre kevesebb szabadidő arra késztet minket, hogy egyszerre informálódjunk, szórakozzunk és kikapcsoljunk: a média egyre összetettebb programjai között szörfölünk. Már nem elég a lazító esti sorozat megnézése, nem csupán szórakozni szeretnénk. Információs-koktélokat szürcsölünk, egyéni belátás szerint szemezgetve az összetevőkből. A felértékelődött, gazdag félórák korában számunkra nincs idő a semmittevésre.

Viszonylag friss hír: Madonna és Guy Ritchie válik.

"Az énekesnő állítólag nem csak anyagi kérdéseiket szabályozta házassági szerződésében Guy Ritchie-vel, de kapcsolatuk minden apró részletére kitért: hányszor kell szeretkezniük, milyen érzelmi támogatásra van szüksége az énekesnőnek, illetve, hogy az esetleges viták során milyen szavakat használhatnak." (Velvet)

Paradox módon egy nő, Madonna az, aki a bulvársajtó elé tárt magánéletével remekül illusztrálja a modern férfi egyik legérzékenyebb problémáját: a korszerű párkapcsolatot.

Az egyenlőség behozta a kapcsolatokba a komplexitást: egyre több tárgyalásra van szükség a felek között, és egyre több téma lesz megbeszélés tárgya. A nők nagyobb érzelmi elkötelezettséget igényelnek, a férfiak több megértést.

Míg korábban a párok egyetértésben voltak a nők és férfiak különböző szerepeit illetően, ma vitatkoznak mindazon, amit mindketten betöltenek: a stresszes munkavállaló, a sikeres pénzkereső, a tökéletes szülő... Mindez új versenyhelyzetet teremt, ami újfajta feszültséget okoz.

A hálószobában sem könnyebb a helyzet. Ma már szabadabban beszélünk a szexről, és az együttlét ugyanúgy nyílt megbeszélés tárgyát képezi, mint minden más a kapcsolatban. Vannak, akiket ez felszabadít, de sokak - főleg férfiak - számára csak újabb bizonytalansági tényezőt jelent. A brit Mental Health Foundation igazgatója, Andrew McCulloch szerint a nők hajlamosabbak arra, hogy szóljanak, ha nem elég nekik a szex mennyisége, vagy panaszkodjanak, ha valamit másképp kívánnak. Ez persze egyenesen neurózishoz vezet a férfiak esetében, hiszen ugye mindenkitől elvárt, hogy egy bizonyos korban - 25 és 40 év között - már profi legyen az ágyban, de még legyen teljesítőképessége csúcsán.

És akkor még jól járunk, ha nincs szerződésbe foglalva, milyen szavakat használhatunk veszekedés közben :)

Az utóbbi napokban sokat dumáltunk társaságban arról, miért tolódik ki a szülőkről való leválás ideje egyre jobban.

Elsőre, persze, mindenki azt mondta, hogy azért, mert kényelmesebb úgy élni, hogy gondoskodnak rólad. Meg olcsóbb is. Ezek az érvek csak azért sántítanak, mert a szülőkkel maradni már harminc-negyven évvel ezelőtt is kényelmesebb és olcsóbb lett volna, a hímnemű egyedek viszont határozottan úgy gondolták, hogy a leszakadást azért mégsem kéne halogatniuk nyugdíj-korhatárig. Szóval elképzelhető, hogy mindez más okokra vezethető vissza.

Például a felelősségvállalásra. Vagy talán arra, hogy időközben megszületett az egyszemélyes család. (Jó, nevezzük úgy, hogy a szingliség intézménye.) Én is csak azért nevezem egyszemélyes családnak, mert akik ezt a sajátos életformát választják, egyáltalán nem élnek nyomorúságosan, még csak nem is magányosak. Viszont egy csomó dolgot nem embertől, hanem intézménytől kapnak meg. A modern fogyasztói társadalmakban ugyanis szinte minden olyan szolgáltatás megvásárolható, amelyet korábban a család nyújtott. Önmagad, az otthonod karbantartása – fizetős szolgáltatásként is elérhető. Valódi vagy virtuális társaságot is találhatsz. Hosszan sorolhatnám.

A különféle ellenszolgáltatást kérő vagy nem kérő intézményekkel azonban alapvetően más a viszonyod, mint a feleségeddel/férjeddel/gyerekeddel. Nem cipeled a felelősséget. A felelősség az intézményé, és ez inkább fogyasztóvédelmi kérdés. Amúgy meg, ha valami nem tetszik, választhatsz másik szolgáltatót. (Köztünk szólva a szülői ház rendszerint nem a legrosszabb szolgáltató.) Viszont ha lezajlik a taking off, és úgy döntesz, saját családot építesz, azért, amit a családodtól kapsz, nem fizethetsz bankkártyával. Ez a kölcsönös felelősség viszonyrendszere. Viselned kell a terheit. Igaz, akikkel együtt élsz, ugyanúgy felelősséget viselnek - érted. És ez a bankszámládtól független.

Nem tudom, ti hogyan látjátok. Mondjátok el!
 

Európa-szerte jellemző a fiatal férfiakra, hogy egyre későbbre tolják - vagy éppen átrendezik - az élet hagyományos mérföldköveit. A mai férfiak gyakran csak késő harmincas éveikben érik el a férfivá válás olyan tradicionális állomásait, mint a saját lakás vagy a gyerekvállalás.

A munkaerőpiac sajátosságai miatt a fiatalok bizonytalanok a munkavállalást illetően, így egyre hosszabb időt töltenek tanulással. Ebből következően egyre tovább függenek szüleiktől, tulajdonképpen kényelmesen megnyújtva ezzel a gyermekkort.

Az önálló élet egyik akadálya tehát az anyagiakban keresendő, de mit kezdjünk például ezzel a hírrel?

A Species kutatás szerint Cseh Laci esete nem egyedi. Mint kiderült, egyáltalán nem szokatlan, hogy a napközben vezetői pozíciót betöltő fiatal férfi éjszakára a szülői házba tér haza, ellenállva a házasság és a családalapítás kísértésének.

Az önálló élet, majd az apaság ugyanis nem pusztán anyagi, de érzelmi felkészültség kérdése is. A mai férfiak egyre később érik el a felnőttkort. Ennek ékes bizonyítéka az az Eurostat adat, miszerint míg 1980-ban az átlagos európai fiatalember 26 évesen nősült meg, 2006-ban az átlag már csak harmincon túl kötött házasságot.

A Species kutatás négy alapvető típust azonosított a mai fiatal férfiak körében. A csoportok aránya minden országban más, de az alábbiakban bemutatandó típusok egész Európára jellemzőek.

...a családfenntartó (magyar hangja: Kovács Ákos)
Ő az, aki leginkább betölti a tradicionális férfiszerepet a társadalomban. Ő családfő, az ő jövedelme  alapozza meg a család megélhetését. Keményen dolgozik, hogy tisztességes életszínvonalat biztosítson számukra. A magas elvárásoknak késő estig tartó, vagy akár hétvégi munkával is igyekszik megfelelni. Nem egyszerű a kétszeres nyomást elviselni – a család és a munka részéről is. Minden ötödik magyar és minden negyedik európai válaszadó tartozik ebbe a csoportba.

...a modern irányító (magyar hangja: Németh Kristóf)

Európában és Magyarországon is ez a legnépesebb csoport, hazánkban a fiatal férfiak mintegy 34%-a tartozik ide. Nem ragaszkodik a hagyományos nemi szerepekhez, egyenlően osztozik a feladatokban párjával. Gyermekei sem panaszkodhatnak, születésüktől fogva fontosnak tartja, hogy szoros és jó kapcsolatban legyen velük. A modern irányító nem tölti minden idejét munkával, azt kereseti forrásként és nem önmagában való értékként kezeli – hiszen van mire fordítani a szabadidőt a családdal és a barátokkal.

...az énközpontú (magyar hangja: Talmácsi Gábor)

Ez a típus nyitott az új kapcsolatokra és új kihívásokra. Világméretű trend képviselője – a fiatal magyar férfiak 30%-ával és minden negyedik európai fiatalemberrel együtt. Óvatos  a családalapítás tekintetében: minél később szeretne nagyon komoly kapcsolatot, hogy tovább maradhasson aktív és szabad. Az énközpontú értékeli azokat a kihívásokat, hobbit vagy munkát, ami biztosítja számára a sikeres életet. Teljesen el tud mélyülni a munkájában vagy a hobbijában, így mások megbízható szakértőként tartják számon ezen a téren.

...az el nem kötelezett (magyar hangja: Majka)

Nagyra értékeli a szórakozást, az izgalmasan eltöltött szabadidőt, de a pihenést is. Az európai átlagnál (19%) valamivel kevesebb, minden hatodik fiatal magyar férfi tartozik ebbe a ritka típusba. Nem kedveli az elkötelezettséget és a felelősséget, így aztán minden téren igyekszik elkerülni – úgy a párkapcsolatokban mint a munkában. Nem gondol a házasságra, a családalapítás még nagyon messze áll tőle. Nem kötődik erősen a munkahelyéhez, jelszava a rugalmasság, üdvözli a gyakori változást. Sok barátja van, talán szétszórva mindenhol a világon. A társadalmi vagy politikai akciók, szerepvállalások idegenek tőle. Szkeptikus és realista, véleménye szerint nem ő fogja megváltani a világot.